2014. július 26., szombat

Harmadik fejezet

A VONATÚT, A BARÁTOK ÉS A DÖBBENET

Eddig nem volt másról szó, csak Cindi Cindi Cindi. Eljött a nap, mikor végre találkozok vele. Bizsergett a kezem, mikor felszálltam a vonatra. Sokat hallottam erről a lányról, például ő is aranyvérű, van egy bátyja, szőke a haja, kék a szeme. Nekem ellentétben barna a szemem és a hajam. Már rajtam volt az egyenruha, mikor elhelyezkedtem a fülkében. 3 nap múlva 12 leszek. Ebben is különbözünk Cindivel, ugyanis ő már 13.
A nap már az ég tetején járt. Az órámra pillantottam. Fél 12 múlt 5 perccel. Hol lehet ez a lány? Hirtelen nyílt az ajtó, és belépett egy lány. Fekete haj, zöld szemek. Ki lehet ő?
-Szia, Kiara vagyok, Kiara Mountbrige.
-Én meg Annie, Annie McRaien.
-Tudom. Nemsokára Cindi is megérkezik-becsukta az ajtót maga mögött.-Lehet, hogy nem látszik, de 130 vagyok.
-Akkor te is vámpír vagy?
-Igen. Már rengeteg embert változtattam át...
-De hiszen az szabályellenes! Nem büntettek meg?
-Jól tudok menekülni-egy pillanatra megállt és figyelt.-Jön ő is-alighogy kimondta, benyitott egy szintén egyenruhás lány.
-Sziasztok, Cindi Goldblood a nevem.
-Annie McRaien.
-Kiara Mountbrige.
Ezután nagy beszélgetésbe kezdtünk, de olyan jól szórakoztunk, hogy észre se vettük a vonat indulását. Már vagy 10 óra volt, mikor átmentünk az ágyakhoz. Mivel egy csomó ember volt még rajtunk kívül, így csak SMS-eztünk egy ideig, majd elnyomott az álom. Reggel a hangosbemondó ébresztett.
-Figyelem! A vonat 20 perc múlva érkezik. Menjenek vissza a kabinjukba.
Így hát felkeltünk és visszatámolyogtunk a kabinba. Most nem beszélgettünk. Mind fáradtak voltunk. Szerencsére Kiara hozott energiaitalt, amit gyerekek is fogyaszthatnak. Bár a külseje kicsit ijesztő, belül nagyon kedves.
Hallottuk a fékek csikordulását, és a vonat megállt. A folyosóról behallatszódó hangok alapján nagy tömeg tódult ki, és mi iis csatlakoztunk. Már kíváncsiak voltunk a sulira. Vajon olyan, mint álmaimban? Azomban mikor kiléptünk, egy kikötővel találtuk szembe magunkat.
-Mii?!-kiáltottuk kótusban.
-Ti nem tudtátok?-szólalt meg egy lány.-Az iskola szigeten van!
-Mii?!-most csak én voltam. Az idegen megforgatta a szemeit, majd ott hagyott.
-Kedves diákjaink!-a hang középről jött, de nem láttam-A hajó 14:30-kor indul. Addig szétnézhettek a városban. Minden diák kap 500 eurót kártyán. Ha enni akartok valamit, a parti sétány mentén van néhány étterem, de ezt csak ajánlom. Viszont figyeljetek az időre! Ez a hajó háromhavonta egyszer megy! Úgyhogy aki késik, az nyugodtan hazamehet!
Ránéztem az órára. Fél kilenc! Egy csomó időnk lesz! Ráadásul 500 euró! Emellett a zsebpénzem eltörpül! De hogy mit kezdünk a nappal, azt még nem tudom.
-Na, akkor megyünk shoppingolni?-kérdezte Cindi.
-Közben nézzünk ki egy kajárdát!-felelte Kiara.
-Én fürdeni szeretnék!-toldottam meg.
-Ahhoz viszont bikini kell!
-Mintha nem tudnám! Na, akkor indulunk?