2014. június 19., csütörtök

Második fejezet

A LEGJOBB AJÁNDÉK

Cindi kifeküdt a holdfényre, mintha napozna.
- Ugyan hol járhatott Thomas? - gondolkozott a vámpírlány. - Na mindegy. Inkább az a fontos,hogy miért döntött anya ilyen hirtelen az emberekkel való közelségről. Eddig kalitkába voltam zárva, most meg csak úgy elengednek. Ki érti a felnőtt-logikát?!
Szinte ragyogott a fényárban. Energiával telt meg.
Egyszer csak nyikordult az ajtó. 
- Mi az már megint, anya? - vendégét pillantásra sem méltatta, úgy kérdezett.
- Anya? Meg vagyok sértve! - válaszolt durcásan egy... férfihang. Cindi odakapta erre a fejét. 
- Bátyóóó! - rohant oda hozzá és ölelte át. 
- Boldog tizenharmadik szülinapot, Kis C.! - mosolygott a fiú. A lány annyira örült, hogy szóvá se tette a nem éppen kedvére való becenevet.
- Nálad jobb meglepetést nem is kaphattam volna!
-Pedig ajándék is van - azzal egy dobozt nyújtott át Thomas. Benne egy csillogó ezüstmedál volt. - Ez itt a család címere - magyarázott a fiútestvér.
- Én... én nagyon köszönöm.
- Viszont valamit elfelejtettél -.
- Mit? 
- Telihold van.  Tudod, gyűlés.
- Oh tényleg! Akkor megyek - és már rohant is volna, de a bátyja elkapta a kezét. 
- Azonban az Akadémián el kell rejtened magad. Ígérd meg, hogy megteszed!
- Jó, ígérem -sóhajtott fel Cindi. - Mindjárt éjfél, ideje lenne mennem. Bye-bye!
- Szia!
* * *
Hosszú keresgélés után, az alagutak között, végre-valahára megtalálta a tanácstermet. A vámpírok már csak őrá vártak. 
- Cindi itt van! Végre kezdhetünk.
- Minket eddig nem vettek észre, de nem kell sok, és gyanút fognak - Kezdte a szokásos monológot sóhajtás kíséretében a lány. -  Ha a felnőttek megszavazzák, elmegyünk innen.
- De akkor hol fogunk lakni?
- Ne aggódj! Válaszolni viszont nem tudok. A felnőttek gondoskodnak róla. Ezt majd ők eldöntik.
- És pontosan hova megyünk? - hallatszott egy lány hangja a sokaságból.
- Nem tudni, Kathleen - válaszolt neki a felettes leány. - A következő téma az iskola, utána jön majd a vérosztás. Na szóval. Valaki gyanítja, hogy észrevették?
- Hát, lehet, hogy a szemfogam csücskét meglátta egy lány a mosdóban...
- Semmi baj, ha rákérdez, mondd, hogy csak ijesztgetés volt. Most mindenki vegye el az adagját, utána mehetünk - adta ki az utasítást Cindi, majd véghez vitte saját parancsát, s haza tért.

3 megjegyzés:

  1. szia:) nekem tetszik a blogod:) a sziinek meg minden passzol a történethez sztem:) De mégéis egy apró hiba zavar:) amikor probálom beleélni magam, hát....nem megy mert végetérnek a sorok nagyon hamar..:( evvel arra akarok célózni hogy kicsit hosszabbakat ha tudnál csinálni azt nagyon nagyon megköszöném:) Amugy nagyon jól irsz!

    VálaszTörlés